Ajtó előtt

By 2015-03-09 Egyéb No Comments

„A kislány a bejárati ajtó előtt állt, ujját a csengő fölé emelte, és kristálytiszta bizonyossággal tudta, hogy ha megnyomja a csengőgombot, apja fog ajtót nyitni. Iskolából jövet naponta eljátszotta képzeletben, hogy hazaér, és apja épp megérkezik Szibériából, ahol a rettentő hidegtől sok embernek fagy le a lába. Ez az ábránd máskor a függő folyosóra nyíló lakásukig elkísérte, ott azonban kihunyt, mert a hazaérkezőt beszippantotta a játék testvéreivel. A mai napon azonban egész valóját kitöltötte a bizonyosság. Az idén már könnyedén elérte a csengőt, és most kezével a gomb fölött ura volt a helyzetnek, s csak rajta állt, hogy a csengő visszavonhatatlan „ nyiss ajtót” parancsát kiadja. Ujja alatt a csengőgombbal kívánás és bizonyosság egymásba olvadt. Először csak zizzent egyet a csengő, majd kürtjelet hallatva hosszú hang-alagutat képezve jutott el a bentiekhez. Percekig csak a szíve dörömbölt, amikor levette kezét a csengőről, majd nyílt az ajtó, és TUDTA, hogy Apja is ott van, hogy valóban megérkezett. Először nem mert odanézni, majd tekintetébe zárta, de félt megmozdulni, hátha elillan a látvány. Végre az anyja lépett elé, hogy átkarolja, és apjához vezesse. Apja keze habozva indult a baba-korból kinőtt lánya felé, s a kéz végül a selymes gyermekhajon állapodott meg. Ekkor a kislány átélte, ahogy az otthonosság lassan visszamerészkedik közéjük.

Beteljesült kívánságáról egyelőre senkinek sem beszélt, de magában sokszor felidézte. Talán azért jött meg az apja, mert olyan erősen kívánta, vagy épp azért érezte meg, hogy itt az érkezés ideje, mert képzeletben követte útját.  A hazaszivárgó hírek nyomában annyit ugyanis lehetett tudni, hogy úton vannak hadifoglyok hazafelé.
A találkozást megelőző bizonyosság-érzés megpecsételte sorsát. Ez az érzés vezérfonálként működött, ennek nyomában választott foglalkozást, és fokozatosan tanulta meg kezelni azokat a tudattalan moccanásokat, amelyek megszólítanak mindenkit, akinek van füle a hallásra.  A tudattalan meghallása munkaeszközévé is vált, s mind máig  „hallása” vezeti el azokhoz az “érintkezési pillanatokhoz”, amelyek a hozzá forduló páciensek és közötte alakulnak. (Ajtó előtt in: Erdélyi Ildikó: Találkozások könyve. Részlet egy készülő műből).