Erdélyi Ildikó:
Mágikus és hétköznapi valóság
Tanulmányok a pszichoanalizis és pszichodráma témaköreiből.
Lélekben otthon könyvek
248 oldal, 3600 Ft.
2010 Oriold és Társai Kiadó, Budapest
ISBN 978-963-9771-35-2
Különös élmény megélni szemléletünk és világlátásunk eltérő optikáit és az ezeken át közvetitett , bemutatott, megjelenitettvalóságot. Ez az élmény keriti hatalmába az olvasót, amikor Erdélyi Ildikó pszichoanalitikus pszichodramatistának, a testtel-lélekkel, belvilággal és a külső kapcsolati dramatikus sur plus realité-vel játszó pszichoterapeutának a tanulmányait olvassuk.
A szerző egyetemi tanár, hivatása az edukativ elemeket is természetessé teszi a munkájában, de sokkal kevésbé az értelmező-magyarázó rendszerében, mint inkább az „utánpótlásnevelő” aktivitásának láttatásában. A csoportdinamika és dramatikus munka láttatása olyan tanitványi kör bevonásával valósul meg ebben a könyvben, amelyből valódi „hivatás-személyiség formáló” folyamat tárul elénk.
A kötetbe összefogott tanulmányok ideális egyensulyt képeznek. Öt-öt irás képviseli a pszichoanalitikus terapeutát és a csoportokkal dolgozó dramatistát, egyszersmind ez a duális szerkezet választja el a „két világot” egymástól, mint a mü két része.A szerző gondolkodása mindvégig „tisztaelvü” marad, miként azt Luborsky, a pszichoanalitikus kutató elnevezte. Ezzel a jelzővel azokat illette, akik egy meghatározott emberképben, személyiségrendszerben és patodinamikában képesek akkor is gondolkodni a valóságról, ha eszközrendszerükben eklektikusak, avagy szabadon sokfélék.A lényeg a gondolkodás tisztaságán, talán egyfajta következetes szigoruságán van, amint azt Kardos Lajos /néhai/ professzor a „das strenge Denken”-nel aposztrofálta.
Erdélyi Ildikó ilyen terapeuta: a pszichodinamikus gondolkodás elkötelezettje. Az intrapszichés és interperszonális dinamika hidján „benn és kinn” játszik a lelki folyamatokkal, szakavatott munkalépéseit pedig aprólékos gonddal mutatja be nekünk.Ahogyan azonban az esetekről, személyekről gondolkodik, az a pszichanalitikust állitja folyvást elénk.
Tanulmányai zömében 2007-2010 között születtek, de van koraibb /1999-es/ kutatási anyag is, sőt egy-egy 2004 és 2005-ös irás is szerepel a kötetben. Ezek korábban a Thalassa-ban, a Lélekelemzés-ben,a Pszichodráma 20 éves jubileumi kötetében és a Pszichoterápia cimü lapban jelentek meg. Tiszteletre méltó mégis az a megujitó aktivitás, amellyel valamennyi korábbi munkáját átirta, módositotta, átszerkesztette, igy azoknak is ujértékü, akik az eredeti közleményeket már olvasták.
Összefogva és összerendezve a tanulmányok olyan gyüjteményes kötetet alkotnak, amelyből egy alkotó személyiség, aki kiváló gyakorló pszichoanalitikus és dramatista, kendőzetlenül láttatja, hogyan gondolkodik és miképpen dolgozik.
Az első részben -amint a szerző az előszóban kalauzolja olvasóját- „analitikus elméletek ujraértelmezésére” törekszik, a terápiás gyakorlatban szerzett, valamint interjukkal és a Közös Rorschach Vizsgálattal nyert anyagok elemzése alapján. Irásaiban „a szépirodalom hol referencia-pontként, hol kulturális hatótényezőként tünik fel” /előszó 2.old/.Az egykori irodalmár is kibujik a textus szövetéből, ahogyan a pszichoterápia és a müvészetek közötti rokonságot elemzi, példái szépirodalmi hivatkozásokban éppoly gazdagok / fivér-nővér viszony, álmok, trauma,szégyen, erőszak, a test szerepe a pszichoterápiában témák kapcsán/, mint ahogyan a nyelvezet szépirodalmivá, olykor poétikussá teszi a szöveget, mintha nem is tudományos tanulmányt olvasnánk, hanem magával ragadó literaturát.
A második rész már a kiscsoportok jelenségvilágába kalauzolja az olvasót. Ahol a csoportmunka megjelenik, ott a háttérben Mérei Ferencnek, a Mesternek az árnya lebeg, akinek köpenyéből bujtunk ki jópáran, a dramatista gyakorlat szempontjából Ajkay Klára és Erdélyi Ildikó az elsők közt is elsőként. Erdélyi Ildikó az eredeti csoportcentrikus /dinamika-központu/ drámázásra éppoly hangsulyt fektetett, mint a protagonista-központura, a kettőt is mesterien ötvözi, ezt az egyetemi tanulmányi csoportgyakorlatok vezetésének követése is kétségtelenné teszi. A csoportfolyamatok szcénikus vizsgálata a szerző originális ötlete,amelyet tanitványaival dolgozott ki és ezzel uj kutatásmódszertani irányt nyitott meg.
A fantáziák szcénikus megjelenitése cimü tanulmány a tartalomelemzési lehetőség megismerésének is forrása,de a Bioni csoportszerveződési fázisok követésének is iskolapéldája. A kapcsolati tudás, a származási fantomok és „örökségek” dramatikus elemzése is uj felismerésekkel gazdagithatja a terápia-elméletet. Az „ idegen” mint a családrendszerbe ékelődőtt , de a lélek mélyén is hordozott lelki fantom, mintegy megidézett kisértetként jelenik meg a dramatikus szcénákban. A származási fantom mint a holokauszt-tulélő tudattalanul hordozott kisértete, mint a roma telepről jövőnek a lelkében lakó árny, mint a törvénytelen kapcsolatból származó „zabi” ős-szelleme , az állami gondozottnak pedig mint az elvesztett multu „perdita” fantomja jelenik meg és teszi láthatóvá magát. A fantomizáció dinamikájának ilyen sokodalu és esetközpontu bemutatása talán a könyv egyik legnagyobb értéke!
A könyv nagy érdeme a pszichoterápia titkos világának megnyitása azok előtt is, akik nem láthatnak be a történésekbe, noha szeretnék tudni, látni, érzékelni, vajon mi történik a zárt lélektani térben, a titkok világában. Az esettanulmányok müfajának dicsérete ez a kötet, és azt bizonyitja, amelyet Elisabeth Danzinger Bohleber pszichoanalitikus néhány éve explicit megállapitásként leszögezett: vissza kell hoznia a kutatásnak az esettanulmányok presztizsét, a finommives lelki munka láthatóvá tételének értékét, az áttételi folyamatok és belső történések követhetőségét, hogy tanuljunk egymástól és meritsünk az empirikus tudás kézzelfogható bizonyitékaiból.
Aki ezt a kötetet elolvassa, benn ül az analitikus órán, álmot elemez, fantáziát bontogat, együtt játszik az Édenbár fürdőruhás vendégeivel /ld.Szürrealista kalandok pszichodrámában c. irást/,miközben átéli és megérti az áttételek varázslatát, az álmok szerkesztésének különös szabályvilágát és azt az együttes élményt, amelynek többlete nemcsak átélési élvezet, hanem azintellektuális megértés gyönyörüsége is.
Azt a koreográfiát, amellyel az átivelések szellemi tánca ebben a könyvben a pszichikus, mágikus szint és a valóság között vezet bennünket, meglátásom szerint csak az érti igazán, aki maga is gyakorló pszichoterapeuta. Noha érdekes olvasmány lehet az outsidereknek, főként az irodalmároknak, ez a mü a bennfentesek nyelvén mondja el az elemzéseit, amelyek valószinüleg feldolgozási nehézséget okoznak a „nem ebbe a világba tartozóknak”.
Őszinte kiváncsisággal várom, vajon az önismeret iránt érdeklődőket elegendően megszólitja-e a szakmai üzenet, noha az esetek, történetek érdekessége felől nincs kétségem. Bizzunk abban, hogy „akinek van füle a hallásra, az hallja”.
A szerző azonban megtette, amit megtehetett. Szivvel és szivből megirt tanulmányai tiszta képet adnak munkájáról, szakmai gondolkodásáról és tudás-átadó alkalmasságáról.Gyüjteményes kötete ilyen értelemben szó szerint„élet-mü”, jeles tükör arról, amiről a pszichoterapeuta egyetemi tanár egész alkotó élete szól.
Ujdonság:*****
Olvasmányosság****
Használhatóság***
Bagdy Emőke
recenzens