Klinikai szociálpszichológia, „szociál-pszichoanalízis” és az alkotás lélektana[1] Erdélyi Ildikó: Tér és tükör. Mindennapi kísérteteink, Flaccus, Budapest, 2004. 181 oldal, 2200 Ft. „Tér és tükör. Mindennapi kísérteteink” – különös cím egy különös könyv borítóján, rejtelmeket sejtető, akárcsak a Bosch-festmény, amely fölött és alatt olvasható. Ha az olvasó, ahogyan e recenzens, időnként jár könyvesboltok „pszichológia” és „társadalomtudomány” feliratú polcai előtt, bizonyos idő elteltével rutinossá válik, nem hagyja, hogy elbűvölje a műalkotásnak álcázott tudomány: a szerző nevét keresi és nem a provokatív, avagy éppen rejtelmeket sejtető címeket, és az ízléses borítókat. Ahogyan megtanultuk tudomány és művészet különbségeit, éppen úgy azt is elsajátítjuk, hol húzódnak a tudományok határai, mi magunk melyik tudományterületet műveljük, érezzük azt is, mikor merészkedünk idegen földekre, felismerjük az idegen fogalmakat,…

A „tükör” szerepe a pszichodráma-terápiában és -pszichodráma- képzésben[1] “Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem, akkor pedig ugy ismerek majd, a mint én is megismertettem.” [Pál I.levele a Korintoszbeliekhez,13:12.] Bevezetés Pszichodráma -terápiás és képzési gyakorlatomban az utóbbi tiz év folyamán a Moreno által kialakitott protagonista-központú pszichodrámát használom, amelyben minden alkalommal egy-egy csoporttag lesz a főszereplő, s ehhez az eljáráshoz illesztem hozzá a Méreivel közösen kidolgozott csoportcentrikus pszichodrámát (Mérei és mtsai,1987). A protagonista központú pszichodráma fókuszterápiaként működik, még pedig úgy, hogy a csoportban a protagonistával készített interjúból közösen emeljük ki az aktuális témát és tesszük át akcióba a szinpadon. Valamennyi szerepet a protagonista játssza elő. A tükörtechnikát többféleképpen és elég gyakran alkalmazom, mivel általa…