Mottó„…Kérlek, ne érts meg olyan könnyen…” (Andre Gide)
Erdélyi Ildikó
A lélek színháza
A pszichodráma és az önismeret útjai, Monográfia
Károli Gáspár Református Egyetem-L’Harmattan Kiadó-TIT Kossuth Klub
Budapest, 2015 329 oldal
Bizonyára többüknek volt bábszínházban olyan élménye, mikor azt látták, ahogy a gyerekek felugrálva és teljes odaadással bekiabáltak a főhősnek, hol bíztatva, hol figyelmeztetve őt. És biztos észrevették a pityergőt is, aki sírva fakadt, megsajnálva az elagyabugyált ellenséget, vagy megijedve a mostoha mérhetetlen gonoszságától. Mert így, vagy úgy, de hatás alá kerülünk, ha megéljük és kitéve látjuk belső történéseinket. Hasonlóan érzi magát az olvasó is, mikor Erdélyi Ildikó könyvét olvassa. Mély és „testes” pszichodráma és pszichoterápiás történeteket tár elénk, olyan forgatókönyvi pontossággal, hogy felsejlik az egyéni sorsok mögött minden esettanulmányában az egyetemes és epikus mondanivaló. A mesélő belekezd a történetbe és a függöny felgördül.
A Nyírő-díjas Álomkönyv után a szerző újabb nagyszerű könyvét veheti kézbe az olvasó.
A kötet a magyarországi pszichodráma mozgalom kialakulásával, kibontakozásával és jelen helyzetével indít. Tiszta forrásból meríthetünk, hiszen Erdélyi a legnagyobb külföldi mesterektől, Zerka Morénotól, Ophélia Avrontól tanulta a szakmát, itthon pedig Mérei Ferenc munkatársa volt a módszer meghonosításában. Ez a fejezet ismerteti a csoportközpontú pszichodráma módszert is, melynek kidolgozása a Tanár Úrral a Mérei-féle Műhely Csoportban zajlott. Emellett Erdélyi Ildikó arra is kitér, hogy analitikus tudását hogyan építi be és alkalmazza a pszichodráma játékok során. Már ebben a fejezetben felsejlik a szerző sokoldalúsága. Pszichoterapeuta, pszichodramatista, oktatói, kutatói identitásai mind jelen vannak könyvében. Mindemellett Erdélyi Ildikó a Károli Gáspár Református Egyetem professzor emeritusa, több kiváló kötet szerzője.
A könyv legnagyobb volumenű fejezete a protagonista pszichodráma történetek elbeszélése. Tagolása az alapkapcsolatokban megélt konfliktusok, traumák, hiányok, titkok mentén teszi jól strukturálttá. Az esettanulmányok első történetének (Anka drámajátéka) álombéli ködbe burkolózó színtelen villamosa visszaköszön a borítókép[1] élénken vibráló piros villamosában. Hogy is válik pirossá? Erdélyi minden egyes esetismertetésében megismertet a szereplővel, feltérképezi az alapkonfliktust, majd bemutatja a köré szervezett drámajátékot. A csoportmunka az élmények, belső történések megosztásával és a protagonista reflexiójával zárul. A főszereplő sorsának későbbi –a drámajáték facilitálta- alakulásáról is számot kapunk és minden esetleírást elméleti összegzés zár. Ez külön érdeme a szerzőnek, betekintést enged a drámarendezésnek abba a síkjába, mely a saját szempontrendszerét tükrözi munkája során.
Az esettanulmányok felépítése feszes, fegyelmezett, de -a szerző kifejezésével élve- a „pszicholiteratúrák” mind tematikájukban, mind irodalmilag és pszichodramatikailag, balladai erejűek. Olvasás közben sodródunk a mélyülő történetekben, melyek fájdalmas, néha nehezen viselhető tartalmakat hoznak felszínre. Több szcénában is felbukkan a szégyen érzésének mindent elsöprő és az identitást szétziláló ereje. A szégyen az egyik legnehezebben bírható érzéseink közé tartozik. A könyvben olyan történetekben találkozunk vele, melyek a „transzgenerációs fantom[2]” jelensége köré sorolhatóak. Ez a fel-felbukkanó tematika holokauszt leszármazottak, cigánypogromok túlélői, a jogosultság és a törvénytelen származási titkok elbeszéléseiben olvashatóak (Ábris, Kána, Ramóna, Beni drámajátéka). A fantom az el nem mesélt történetek személyközi és transzgenerációs következményeiről szól. „…A fantom esetében a titok általában egyszerű, ez lehet családi titok: törvénytelen gyermek; vagy egy őrült nagybácsi, pénz- vagy politikai botrány stb. – mindennek teljes tudatában van a titok hordozója, de elviselhetetlen azok számára, akiket gyötör…[3]”. Utalásos családi narratíva lengi körbe. Ezt a terápiás munkában felbukkanó mozzanatot Erdélyi „titokablakként[4]” definiálja. Elgondolása szerint olyan lélektani jelenség, mely bepillantást enged a transzgenerációs fantom működésébe. A titok örököse a tudattalanul zajló jelenségekre ráláthat. Ezek a gomolygó benyomások a történetiségtől megfosztott, lehasadt testi állapotok és érzelmek, melyek eredete elveszett.
Kiemelném a belső élményanyaggal való munka érdekes szegmensét, az álmokkal való munkát. A protagonista álom tartalmának színre tétele, eljátszása pszichodrámába illesztve a morenoi módszer és a gyakorlati pszichoanalízis ötvözete. Az álmok megjelenítése a maga konkretizáló, nyers képi és tartalmi felidézése mellett, a pszichodráma segítségével a kapcsolati kontextust is behozza a terápia terébe. Önmagában az álom elmesélése csak hasonló, de nem egyező reprezentációval jöhet létre a hallgatóban. De kitéve a színpadra, láttatva a másikkal, sokkal pontosabb közös tudás alakulhat ki. Az álom „továbbálmodása”, asszociációkon keresztüli továbbszövése mind az alapkonfliktus feltárása, mind a vele való megküzdés felé viszi az álmodót (Luisa története).
A következő fejezet a csoportközpontú pszichodráma esetek ismertetése. Itt nagyobb hangsúlyt kapnak a csoportfolyamatok, az áttétel, az ellenállás, az acting out provokálta csoport krízishelyzetek, a határproblémák, a metafórikus tartalmak[5], Mit is lehet kezdeni olyan helyzetben, mikor a csoportnormákat figyelmen kívül hagyó személy egyszer csak távozik, további tartalmazásának fáradságos küzdelmébe belefásul a csoport? A hátrahagyott érzések, bűntudat, agresszió miatti rend –szimbolikusan az apa equivalens isten- utáni vágy szülte drámajáték leírását olvashatjuk „A tíz csapás és az apa hiánya” bibliai történetfelidézésében.
A módszerötvözést ismertető fejezetből Nika története szép példája a destruktív tartalom kreatív átfordításának.
Persze vannak megható és kedves mozzanatok is, pl. mikor az egyik szereplő visszajelzésében azt közli, a legutóbbi csoportülés után elfelejtett félni (Bora története). Talán ennél egyszerűbben nem is fejezhette volna ki, mi változott benne a csoportmunka hatására. Vagy mikor a rendező rugalmassága és rögtönzési képessége kerül porondra, a protagonista megkéri, az egyik fontos szereplőt ő alakítsa (Euridiké története). Ez a momentum viszi a főszereplőt közelebb a szülői kapcsolatok felidézéséhez, a családi dinamika megértéséhez az áttételi helyzeten keresztül.
A pszichodráma hatásmechanizmusa az archaikus kapcsolati tudásban és tartalmakban, a mitikus mélységben, a verbalitás és implicit emléknyomok együttes alkalmazhatóságában, a mintha-jelleg játékosságában (Mérei és mtsi. „játéköröm” fogalma) rejlik. A modern interszubjektív elméletek és a neuropszichológiai[6] kutatások utólag igazolták a pszichoterápia idegrendszeri hatásmechanizmusát. Az érzelmi rezonancia képesség alapját jelentő idegsejt szerveződések, tükörneuronok tesznek alkalmassá bennünket mások érzéseinek átélésére, azok tükrözésére, hogy pl. a páciens átélhesse, megértik őt. A pszichodráma egy olyan gyógyító eljárás, mely nem csak a verbalitás szintjén, hanem a testérzeteken keresztül is segíti az utat megtalálni az élet intuitív, érzelmi oldalához.
Az esetismertetések közül talán a legfelkavaróbb Ráchel története, a női lét minden aspektusát érinti. Olyan egyéni terápiáról olvashatunk, mely az ősi idők romboló erejű mitológiájához nyúl vissza (Lilith démona), hogy aztán fokról-fokra építkezve katartikus hatású feloldozást hozzon a páciensnek.
Samu rövidterápiája Bálint Mihály „faúsztatásos” hasonlatát juttatja a recenzens eszébe. Az esetismertetés kulcspontja a terapeuta egy reparatív erejű mondata, mely elérthetővé teszi a páciens számára saját, eredendő szerethetőségét.
Végül szeretném megosztani a szerző pszichodrámával kapcsolatos gondolatát: „…A pszichoterápia, s közöttük a pszichodráma, egyik fő célja az is, hogy hozzásegítse azokat, akik önismereti/terápiás igénnyel jelentkeznek, ahhoz a szabadsághoz, amelyet az emlék és a hozzá tartozó érzések összekapcsolódása hoz létre…”[7]
Minden könyv megírása hatalmas munka. Ennek a tanulmánykötetnek a létrejöttéhez pedig rengeteg terápiás előzmény és évek hosszú tapasztalata volt szükséges. Sok kíváncsiság, megújulási képesség, és a mentálhigiénés munka iránti elkötelezettség érhető tetten benne. Ajánlom a szakemberek újabb és újabb generációinak és mindenkinek, akinek fontos saját lelki egészsége.
Tessék olvasni!
Nagy Tímea
[1] Móczás Zoltán: Prágai villamos c. festménye
[2] Ld. Ábrahám Miklós – Török Mária: Rejtett gyász és titkos szerelem (részletek A burok és a mag címû könyvbõl) in:http://www.c3.hu/scripta/thalassa/98/0203/05
[3] Ábrahám Miklós – Török Mária: Rejtett gyász és titkos szerelem (részletek A burok és a mag címû könyvbõl) in:http://www.c3.hu/scripta/thalassa/98/0203/05
[4] Erdélyi 2004.
[5] Erről ld. bővebben: Erdélyi Ildikó: A francia pszichoanalízis poétikus arca. Metaforákba foglalt pszichoanalitikus elméletek-in: imago.mtapi.hu/a_folyoirat/e_szovegek/pdf/…4/063-86
[6] Az idevágó szakirodalomból kiemelném Joachim Bauer:Miért érzem azt amit te? című ismeretterjesztő könyvét.-Ursus Libris 2010
[7] 234. oldal